Előadások

Az alábbi hanganyag a Flavantic egészségvédő klub összejövetelén hangzott el 2006-ban:

Prezentációk

Körkirakó (ppt) A víz, az éltető elem (ppt) Egészségünk és a negatív ionok (pptx)

A prezentációk megnyitásához a számítógépre telepített PowerPoint program szükséges!

Körkirakó (pdf) A víz, az éltető elem (pdf) Egészségünk és a negatív ionok (pdf)

A prezentációk megnyitásához PDF fájlokat kezelni képes program szükséges!

Az egészséges táplálkozásról

2004 áprilisában a gyulai városi könyvtárban tartott előadásom kivonata:

Bevezetésként néhány mondatba sűrítve ismertetem azokat a tapasztalatokat, melyek ráébresztettek az egészséges táplálkozás fontosságára.

Három évvel ezelőtt, 45 éves koromban az egészségi állapotom olyan mértékben megrendült, hogy lelkem legmélyebb csücskének ellenkezése ellenére súlyos emésztési zavarokkal orvoshoz kellett fordulnom. A leleteim alapján az orvos közölte velem, hogy életem végéig ún. savkötő gyógyszert kell majd szednem, hogy a stressz következtében fellépő gyomorsav-túltengés káros következményeit kiküszöböljük. "Megnyugtatásul" közölte, hogy ő is ilyen gyógyszeren él. Ami viszont ennél sokkal jobban aggasztotta, az a nagyon magas koleszterin szintem volt. Igencsak elrémített, amikor megjegyezte, hogy valószínűleg öt éven belül szívinfarktusom lesz, hacsak nem kezdek el szedni egy másik gyógyszert is, melyet a koleszterin szint csökkentésére fejlesztettek ki. Ismerve ezeknek az ún. sztatin gyógyszereknek a súlyos mellékhatásait, a választás az öt éven belüli szívinfarktus és e gyógyszerek között arra késztetett, hogy más alternatívákat próbáljak feltárni. Keresésnek indultam hát az alternatív gyógyászat széleskörű irodalmában, és hamarosan kezembe akadt egy igen megnyugtató tanulmány Dr. Uffe Ravnskov tollábol, aki a "The Cholesterol Myths" című munkájában alapos analízisnek veti alá a koleszterin szint és a szív és érrendszeri megbetegedések közötti állítólagos direkt kapcsolatot. Munkája világosan feltárja, hogy az összefüggés korántsem ilyen egyszerű, és a statisztikák meglehetősen torz képet mutatnak a valóságról. Mi több, a túlzottan alacsony koleszterin szint talán még veszélyesebb, mint a magas. A koleszterin-szegény táplálkozásról kiderült, hogy általában a koleszterin szint növekedéséhez vezet, mert a hiányt a májunk megpróbálja túlkompenzálni. Ez a jelenség a figyelmem középpontjába állította, hogy az emberi szervezet egy komplex egyensúlyi rendszer, mely a Le Chatelier-Braun elv alapján az egyensúlyt eltolni igyekvő külső behatásokra olyan belső változásokkal reagál, melyekkel kiküszöböli a külső behatás eredményét, ez esetben a koleszterin-hiányt. A koleszterin szintet csökkentő sztatin gyógyszerek épp a máj koleszterin szintézisében fontos szerepet játszó enzimet gátolják, mely enzim természetesen sok más bioszintetikus folyamatban is szerepet játszik. Tudni kell a koleszterinről, hogy a szívinfarktusos betegek koszorúereiben és a szélütéses betegek agyi ereiben levő plakkoknak, avagy érszűkítő lerakódásoknak csak egyik komponense. Ezek a plakkok ugyanis halott fehérvérsejteket és baktériumokat is tartalmaznak. A legújabb vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a fehérvérsejtek pusztulásának fő oka a nagy mennyiségű koleszterin bekebelezése. Érdemes azonban elidőzni egy kissé annál a kérdésnél, hogy mi okozza a fehérvérsejtek megjelenését az érfalakban levő koleszterin-lerakódások környékén. Az egyik erről szóló elmélet szerint a koleszterint szállító lipoprotein fehérjékben levő lipidek (zsírok) összetétele igen fontos szerepet játszik abban, hogy e normális körülmények között a vízben nem oldódó koleszterin molekulákat mintegy zárványként körül ölelő fehérjék szerkezete megbomlik. A szervezetünkben előforduló természetes zsírsavak jelentős hányada rendelkezik egy vagy több ún. kettős kötéssel. A kettős kötéshez kapcsolódó szénláncok térben egy oldalon elhelyezkedve cisz konfigurációt alkotnak. A lipoproteinek képesek az ilyen zsírsavak "becsomagolására" oly módon, hogy apró golyócskákat formálnak, belül a zsírokat kedvelő, és kívül a vízzel barátkozó felületet képezve. Ezek a golyócskák fajsúlyuk alapján elkülöníthetők VLDL, LDL es HDL koleszterinre, melyek nagyon alacsony, alacsony, és magas fajsúlyú formái a fehérje-zsír komplexnek. E “fehérje-vonatokat”, melyek a zsírokat szállítják "üres" vagy félig "megrakott" állapotban a fehérjékre jellemző nagyobb fajsúlyuk miatt HDL-nek, azaz jó koleszterinnek nevezik, míg a zsírokkal megrakott, könnyű fajsúlyú változataikat LDL, vagy VLDL névvel illetik, és ártalmas koleszterinként kategorizálják. A máig is érvényben levő orvosi szemlélet szerint a szívinfarktus előidézésében nem az ezekből a formákból összeadódó un. „összkoleszterin” szint számít, hanem az arányok. Minél nagyobb a VLDL és az LDL aránya a HDL-hez képest, annál nagyobb az infarktus eshetősége. Az alternatív orvosok szemlélete alapján azonban a probléma nem annyira a fajsúlyban, azaz a vonat megrakottságában keresendő, hanem inkább abban, hogy milyen zsírokkal van e vonat megrakva. Erre pedig vajmi kevés információval szolgál a fajsúlymérés, mely a terápia alapját képezi. Táplálékaink között megjelentek ugyanis olyan nem természetes zsírok, mint például a margarin, melynek előállítása közben a természetes olajak kettős kötéseinek részleges hidrogénezése következtében olyan zsírsavak képződnek, melyekben a cisz térszerkezet helyett a zsírsav hosszú szénláncai átellenes, azaz transz helyzetbe kerülnek. Ezek a növényi olajokból részleges hidrogénezéssel készülő zsírok benne vannak szinte minden kereskedelmi forgalomban levő süteményben, így aztán táplálkozásunk során jelentős mennyiséget fogyasztunk belőlük. A lipoproteinek az ezekből formálódott zsírsavakat már nem képesek tökéletesen becsomagolni, és lévén nem természetes anyagok, ha jelentős koncentrációban felhalmozódnak, immunsejtjeink (a fehérvérsejtek) felismerik azokat, mint testidegen anyagokat, és lebontják a lipoproteinekkel együtt. A lebontás következtében felszabaduló zsírokat és a koleszterint, mely vízben nem oldódván kicsapódik az érfalak felületére, e sejtek megpróbálják bekebelezni, mely gyakran a pusztulásukhoz vezet. Az érfalakat képező sejtek membránjai egyébként is a kor előrehaladtával, a növekvő vérnyomás ellensúlyozására, egyre növekvő mennyiségű koleszterint tartalmaznak, melyekhez könnyen hozzácsapódnak a vérben nem oldódó koleszterin kristályok.

A lipoproteinekben levő olajok szerkezetének megváltoztatásában ugyancsak fontos szerepet játszanak a szabad gyökök, melyek nagy mennyiségben vannak jelen a vérben, különösen stresszes életforma következtében. Ezek képesek elágazó láncú zsírsavak képzésére, melyeket fehérvérsejtjeink szintén megtámadhatnak, mint testidegen anyagokat, ha a koncentrációjuk megnő. Egy másik forrása a deformálódott zsírsavaknak az olajban való sütés. A telített, hőre stabil zsíroknak – mint pl. a sertészsír – a sütésből való kiiktatását a napraforgó és kukoricaolajok használata követte. Ezen olajok azonban hőérzékenyek, és a szokásos sütési folyamatban oxidáción mennek keresztül, nem természetes, elágazó láncú zsírsavak és egyéb oxidációs termékek keletkezése közben. Minél többször használjuk ezen olajokat, annál nagyobb lesz a koncentrációja a deformált szerkezetű zsíroknak a táplálékunkban. A kereskedelmi forgalomban levő olajok közül stabilitásánál fogva sütésre a kókusz olaj és az oliva olaj alkalmas (ez utóbbi 200 C fokig). Érdemes hát visszatérni a jó öreg mangalica zsírjához, melyről egyre inkább kiderül, hogy a benne levő olajos zsírsavak hőre stabilak és jó hatással vannak az érrendszerre. Hasonló tapasztalatokról számolnak be a franciák, akik előszeretettel alkalmazzák a libazsírt étrendjükben. Érdemes megjegyezni, hogy a lenmagban levő linolénsav, mely esszenciális (azaz létfontosságú) zsírsav, és táplálék formájában kell magunkhoz venni, mert a szervezetünk nem tudja megszintetizálni, szintén jelentősen csökkenti az infarktusos események számát. A táplálkozásunkban használatos zsírok-olajok megválasztásánál a margarin és egyéb, kereskedelmileg forgalmazott, részlegesen hidrogénezett olajokat tartalmazó termékek elkerülése mellett fontos tehát az is, hogy milyen zsírban sütünk, és hogy a stressz következtében felhalmozódott szabadgyököket semlegesítsük. E szabadgyökök féken tartására érdemes fontolóra venni vitamin komplexek szedését. A vitaminokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a nemzetközileg hivatalosan ajánlott napi adagnál többnyire jóval nagyobb dózisokat javasolnak az alternatív orvosok. A tapasztalatok szerint még a zsírban oldódó vitaminok sem okoznak mellékhatásokat, ha a különféle vitaminokat együtt szedjük. Nagy dózisú, egyoldalú vitaminkúrák hasonló mellékhatásokhoz vezethetnek, mint amit a nagyhatású gyógyszerek okoznak. Érdemes megjegyezni, hogy az A vitamin túladagolását el lehet kerülni az A vitamin és a répában levő karotenoidok együttes adásával, mert e karotenoidok, melyek az A vitamin előanyagai, csak akkor alakulnak át A vitaminná, ha az A vitamin szintje az egyensúlyi alá csökken. Egy másik zsírban oldódó vitamin, az E vitamin esetében kiderült, hogy nagy dózisa akkor okoz problémát, ha csak az egyik fajtáját, az alfa tokoferolt tartalmazza a vitaminkészítmény. Ügyelnünk kell hát, hogy a különféle tokoferolok elegyét tartalmazza a vitamin, amit fogyasztunk.

A vitaminok mellett a zöldfűszerek tartalmaznak jelentős mennyiségben különféle antioxidánsokat, melyek alkalmazása nem csupán az íz harmónia növelését szolgálja, hanem az egészségünket is. Hasonló mechanizmussal dolgoznak a kékszőlők héjában feldúsuló antocianin festékanyagok, melyek a C vitamin és a vérben levő egyik legfontosabb antioxidáns peptidünk, a glutation újra aktiválását végzik.

A szívünk és érrendszerünk egészsége mellett nem szabad elhanyagolnunk egy másik fontos szervünk, a bélrendszerünk állapotát sem. A vastagbélben lerakódó salakanyag kiváló táptalajt nyújt különféle baktériumoknak, melyek méreganyagai bekerülhetnek a vérkeringésbe, és szélsőséges esetben súlyos mérgezési tüneteket okozhatnak. Az ilyen állapotok korrigálására általánosan elfogadott a magas rosttartalmú táplálékok fogyasztása, melyek mintegy lesúrolják a bélfal felületét. Súlyosabb esetben béltisztító készítmények is használandók, melyek java része útifű maghéj rostokat tartalmaz. Legújabban azonban javasolják a Japánból származó konjak növény kivonatát, melyet Európában galaktomannán néven forgalmaznak. Ez a különleges szénhidrát alapú rostanyag képes a térfogatának tízszeresére megduzzadni vízfelvétellel, és a belek alapos, méregtelenítő tisztítását véghezvinni. A galaktomannánt nagy sikerrel alkalmazzák fogyókúrázók és cukorbetegek is, mert megköti és egyenletessé teszi a szénhidrátok felszívódását, ezáltal megakadályozva az egyszeri nagy mennyiségű inzulin kiválasztását, melyet a magas glikémiás indexű cukrok váltanak ki. A bélműködést elősegítő rostanyagok között is megemlíthető a lenmag és a chia (salvia hispanica), melyeknek nem csak az érrendszerre, hanem szinte minden szervre különleges gyógyhatásuk van.

A belekben levő baktériumok jelentős része segíti szervezetünket, de a kiváló táptalajért folyó küzdelemben gyakran alulmaradnak a betolakodó kórokozókkal szemben. Az egészséges bélflóra kialakítása és fenntartása nélkül elképzelhetetlen a kiegyensúlyozott emésztés. Ennek érdekében az évszázadok óta jól bevált fermentációs termékek fogyasztását érdemes újra feleleveníteni. A különféle joghurtok, kefirek és a hordós savanyú káposzta jó hatásait már régóta felfedezték a hosszú élet titkainak kutatói. Érdemes ezeket a termékeket beiktatni mindennapi étrendünkbe. Az acidofilusz, bifidusz, és egyéb hasonló baktériumok többnyire tejsavat termelnek, mely a nemkívánatos baktériumok számára méreg, nekünk viszont segédanyag, mely komplexálással elősegíti különféle fontos fémionok – mint például a kalcium – felszívódását. A tisztán tartott bélrendszer alapvető fontosságú a táplálékok felszívódása szempontjából is. Az ártalmas baktériumok kordában tartása komoly terhet vesz le az immunrendszerünkről, mely így testünk egyéb részeire koncentrálhat. Ilyenformán a napi joghurtfogyasztás valószínűleg lecsökkenti a felső légúti betegségeket, a fogínysorvadást, de még a rákos megbetegedéseket is. Újabb vizsgálatok eredményei szerint a fogínysorvadást okozó baktériumok vérben való megjelenése nagymértékben hozzájárul a szívinfarktushoz is. E baktériumok teteme szintén megtalálható a plakkokban.

A szervezetünkben levő baktériumflóra kontrollálása szempontjából is nagy jelentősége van a szénhidrát fogyasztásunknak. Az anaerob, azaz a levegő oxigénje nélkül létezni képes baktériumok fő tápláléka a glükóz. Cukor, kenyér és sütemény fogyasztásunk csökkentésével ezeknek a többnyire nemkívánatos baktériumoknak a szaporodását könnyen kordában tarthatjuk. A cukor nem csupán a baktériumok fő táplálékforrása, de a rákos sejtek is különleges csemegének tekintik. Annál is inkább, mert a gyorsan szaporodó rákos sejtek oxigén ellátása igen gyenge, mielőtt az érrendszer új erek kiépítésével meg nem oldja ezt a problémát. Ehhez azonban szükség van egy burjánzó sejttömegre, melynek egyetlen tápláléka az oxigénmentes körülmények között is energiaforrásként szolgáló cukor. Egyes rákos sejteken az inzulin receptorok száma 5-10-szer nagyobb, mint normál sejteken. Mint tudjuk, az inzulin a sejtmembránokban levő receptorával való kölcsönhatása útján nyitja meg a sejtmembránokat a cukor, mint tápanyag számára. Ezek a tények is gyönyörűen mutatják, hogy minden mindennel összefügg. Az egészséges bélflóra fenntartása talán az egyik legfontosabb tényezője az egészséges táplálkozásnak. Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a komoly műtéti beavatkozások után a kórházakban bekövetkező súlyos, gyakran halálos szövődményeknek fő okai a „gram negatív”, antibiotikumoknak ellenálló baktériumok. Ezen szövődmények számát látványosan csökkenteni lehetett, amikor a betegek táplálkozásába beiktattak különféle probiotikus ételeket, mint például a joghurtot. Ezen tapasztalatok alapján talán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy édességgel vagy joghurttal kellene-e korházban szenvedő szeretteinket megajándékozni. A szénhidrátok mennyiségének csökkentése nemcsak a bakteriális fertőzések elkerülése végett, de rákos megbetegedések esetén is feltétlenül megfontolandó. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy az alacsony szénhidrát fogyasztás következtében gyakran fizikai gyengeséget érzünk, és egy vele járó erőteljes késztetést arra, hogy növeljük a szénhidrát tartalmú ételek fogyasztását. Ennek az állapotnak az elkerülésére szolgálnak a már többször említett csodatévők: a lenmag és a chia. Johanna Budwig – egy német származású vegyész-fiziológus – lenmag alapú étrendjével százszámra gyógyított súlyos rákos betegségben szenvedőket, akiket az orvostudomány kezelhetetlennek és reménytelennek minősített. Dr. Budwig frissen őrölt lenmagot zsírszegény tehéntúróval keverve olyan táplálékot készített, melynek hatására a szervezet elsődleges energiaforrása nem a cukor, hanem a zsírok. E recept alapját a Nobel-díjas német kutató Otto Warburg azon felfedezése képezte, hogy a lenmagban levő esszenciális zsírsav, a linolénsav, a sejtek energiatermelő központjaiba, a mitokondriumokba képes oxigént szállítani, és ezzel elősegíteni az aerob, azaz oxigén felhasználásával történő energiatermelést. A túróban levő kéntartalmú aminosavak elősegítik ezt a folyamatot. A linolénsav sejtlégzésben való fontos szerepét a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert is tanulmányozta. A túróval kevert frissen őrölt lenmagot vagy őröletlen chiát én joghurttal hígítva ajánlom fogyasztásra, mely kellemes ízű, és szinte minden testrészünknek tápláló. A lenmagról és chiaról még megemlíthető, hogy tartalmazzák mind a húsz aminosavat, melyek közül nyolc esszenciális, azaz nélkülözhetetlen, de nem tudjuk megszintetizálni. A lenmagban és chiában levő szénhidrátok kötött állapotban vannak, így enzimatikus felszabadításuk lassú, és nem eredményez magas inzulin szintet a vérben. Ilyenformán ezek ideális táplálékok cukorbetegek számára is, akiknek ajánlott korlátozni a szénhidrát fogyasztást. Hasonló megfontolások alapján fogyókúrázók számára is csodaételnek számítanak. Egy amerikai diétás orvos mondja, hogy ha egy lakatlan szigetre egyetlen ételt vihetne magával, akkor lenmagot vinne. A lenmag csodája persze nem merül ki a szív, az emésztőrendszer, és az energiatermelés folyamatainak segítésében. A linolénsavból szintetizálódó DHA (Docosahexaenoic Acid) nevű telítetlen zsírsav kb. 50 %-át teszi ki az agyban levő neuronok membránjának. Hatására a neuronok nyúlványai sokkal rugalmasabbakká válnak, és a neuronok közötti kapcsolatok kiszélesedése mellett az emlékezésben fontos acetilkolin receptorok beágyazódásához is nélkülözhetetlen. Egy másik fontos zsírsav, mely a linolénsavból szintetizálódik szervezetünkben, az EPA (Eicosapentaenoic Acid). Ez a vegyület olyan prosztaglandinoknak az alapanyaga, melyek gyulladás gátló hatásúak. Ennek különös jelentősége van a krónikus gyulladásos megbetegedésekben szenvedők számára.

Az agy egészséges működéséhez szükséges táplálékok közül megemlíteném még a tojást, mely érdemtelenül vált a koleszterin elleni hisztéria áldozatává. A legolcsóbb és legegészségesebb ételek egyike. Magas lecitin tartalma az emlékezéshez elengedhetetlen acetilkolin szintéziséhez szükséges. Ehhez azonban B vitamin komplexet is szednünk kell, ha nem fogyasztunk elegendő húsételt vagy gabonaféléket. Az agy számára fontos húsételek közül a halfélék kiemelkedőek. A makrélát például "szent" ételnek minősítik egyes kultúrák, melyet magas kolin tartalmával érdemelt ki. Állatkísérletekben szuper intelligens utódokat hoztak világra olyan patkányok, melyeket kolinban gazdag táplálékon neveltek terhességük alatt. Ha makréla nincs, a szardínia is megteszi. Ebben a halfajtában ugyanis még több a kolin, mint az összes többi halban. Az északi tengerek zsíros halaiban, így például a tonhalban, és még inkább a lazacban is megtalálható a kolin, de ezek fő tápértéke a zsírjukban levő magas DHA es EPA zsírsavak miatt jelentős. Sajnálatos módon magas higanyszennyezés is jellemzi e zsíros halakat, ezért heti egy alkalomnál többször nem ajánlatos a fogyasztásuk. A húsételek közül érdemes megemlíteni a pulykahúst, különösen a pulyka mellet, melyben igen magas a triptofán nevű aminosav koncentrációja, ez pedig a szerotonin nevű agyi idegingerület vezető alapanyaga. A stresszes életvitel következtében agyunkban lecsökken a szerotonin szintje, mely alvászavarokat, állandó idegességet eredményez.

Mielőtt lezárnám e gondolatsort, még egy általában nagy érdeklődésre számot tartó témáról tennék említést. Ez pedig a fogyókúra. Számtalan formája ismert, többnyire működnek is, de mindnek van két közös karakterjegye. Nagy erőfeszítéseket igényelnek, és hamar visszanyerjük a túlsúlyt, amint abbahagyjuk a programot. Fogyni szándékozóknak nem árt tudni, hogy a fogyás egyik kulcs hormonja a hasnyálmirigy által termelt inzulin. A magas inzulin szint a vérben beindítja a tápanyag-raktározási folyamatokat, míg nulla inzulin szint cukor-éhséget és fáradékonyságot, energia-zárlatot idéz elő a szervezetben. Mindkettőt kerülnünk kell hát, ha energikusak akarunk maradni, és mellé még fogyni is kívánunk. Ma már tudjuk, hogy bizonyos finomított szénhidrátok hirtelen nagy mennyiségű inzulin kiválasztódását váltják ki. Ez pedig a szervezetet raktározásra készteti, és még az éhségérzetet is növeli. A nagysikerű „Atkins diéta” azon alapul, hogy teljesen kiiktatja a szénhidrátokat az étrendből, azaz a vérben levő inzulin szintet nullára redukálja. Ez természetesen beindítja a zsírok lebontását, de egyben erőteljes cukoréhséget idéz elő. Ennek elkerülésére érdemes alacsony glikémiás indexű szénhidrátok fogyasztása. A kellemetlen közérzet elkerüléséhez szükség van arra, hogy vérünkben állandóan jelen legyen egy alacsony inzulin koncentráció. Ez visszaszorítja az éhségérzetet, és elősegíti az energia felszabadítását, mert a szervezet nem érzékel vészhelyzetet, azaz tápenergia-megvonást, mint ami az Atkins diétánál tapasztalható. Egy fogyókúrázónak tehát érdemes kerülnie a magas glikémiás indexű, azaz nagy inzulin kiválasztást stimuláló táplálékokat. Ilyenek az édességek, sütemények, és a finomliszt alapú ételek. A közkedvelt italok közül ilyen a sör és az üdítőitalok. A finomliszt alapú ételek helyett együnk teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret és tésztaféléket, fogyasszunk babot, borsót és lencsét. A nyers gyümölcsök is fogyaszthatók mert általában alacsony a glükóz tartalmuk, mely az inzulin kiválasztás fő stimulálója. Lehetőleg sokszor együnk kevés gyümölcsöt, étkezesek között. Ez egyébként általános étkezési tanács fogyni vágyóknak. Keveset, sokszor.

A lényeg tehát, hogy módjával, de mindenfélét ehetünk. Kerüljük azonban a magas inzulin szintet kiváltó táplálékokat, és azt is, hogy a vérben levő inzulin szint nullára redukálódjon. Ez utóbbit Atkins diéta esetén egy-egy falat keserű csokoládéval lehet a legegyszerűbben megoldani, mely teobromin tartalmán keresztül stimulálja a szerotonin szintézisét az agyban, ami kellemes kedélyállapotot idéz elő.

Befejezésül szeretnék felsorolni egy néhány, a táplálkozással kapcsolatos általános érvényű gondolatot.

Szeressük önmagunkat! Kerüljük az olyan ételeket, melyekről tudjuk, hogy árt nekünk!
Adjuk meg a módját az étkezésnek! Tegyük bele szívünket, lelkünket a főztünkbe! Evés közben pedig élvezzük az ízeket, illatokat!
Legyünk mértékletesek! Táplálkozzunk sokrétűen! Testünk egy komplex egyensúlyi rendszer. Túlzott mennyiségű és egyoldalú táplálkozás képes megbontani egyensúlyainkat, mely idővel betegségként jelentkezik. Az egyoldalú táplálkozás könnyen allergiák kialakulásához is vezethet.
Figyeljünk oda testünk visszajelzéseire! Az étkezéshez kapcsolódó visszajelzések összessége számít, kezdve a konyhától az étkezőn keresztül egy harmadik, de nem teljesen “mellékes” helyiségig.
Fogyasszunk minél kevésbé processzált, azaz finomított, kezelt ételt! Ahogy a hírek igazságtartalma is megkopik a sok közvetítőn keresztül, ugyanúgy az ételeink tápértéke is romlik a feldolgozás folyamatában. A zöldségeket nyersen vagy enyhén párolva fogyasszuk. A levesek és főtt húsok (pl. pörköltek) egészségesebbek, mint a sültek.
Lassan rágj, tovább élsz!
Reggelizzünk úgy, mint egy király, ebédeljünk úgy, mint egy polgár, és vacsorázzunk, mint egy koldus! Étkezések között fogyasszunk friss gyümölcsöt, de lehetőleg ne közvetlenül étkezés után, mert az gázképződéshez vezet.

Jó egészséget kívánok mindenkinek!

Gondolatok a rákról és a megelőzés lehetőségeiről

Az alábbi előadás a japán Nikken cég éves összejövetelén hangzott el 2008-ban, Budapesten:

Ha csak annyit mondanék el magamról, hogy 14 és fél éven át rákkutatással foglalkoztam az Egyesült Államokban, és jelenleg egy vegyületem a klinikai kipróbálás második fázisában van, sokan úgy gondolhatnák, hogy én bizonnyal nagyon sokat tudok a rákról, és a gyógyításáról. Ezt a tévhitet szeretném mindjárt az elején eloszlatni. Tudományos kutatómunkám utolsó éveiben ugyanis, ahogy egyre jobban belemélyedtem a rák kialakulásával kapcsolatos tudományos szemléletbe, egyre inkább úgy éreztem, hogy mennél többet olvasok, és mennél átfogóbb elemzésekkel ismerkedek meg, annál kevesebbet tudok. Valami egyre inkább hiányzott ezekből az elméletekből és elemzésekből, és valami azt súgta, hogy ott nem is fogom megkapni a választ arra a kérdésre, hogy mi is az igazi oka ennek az egyre szélesebb körben megjelenő betegségnek, és hogyan gyógyíthatjuk. Engem pedig elsősorban is ez érdekel.

A New Orleansban töltött utolsó éveimben igen komoly változásokon ment keresztül a szemléletem, nem csupán a rákkutatással kapcsolatban. Az egészségi állapotom is indokolatlanul romlott, s erős megérzéseim voltak arra vonatkozólag, hogy bennem is daganatos betegség lappang. Ez persze inkább egy előérzet volt, de elég erős ahhoz, hogy ne tudjam figyelmen kívül hagyni. Orvoshoz is el kellett mennem, ami korábban sose fordult elő, s amint szembe kellett néznem azzal a helyzettel, hogy esetleg nekem magamnak is orvosságokat kell fogyasztanom életem végéig, ahogy az orvosom javasolta, máris a rosszullét környékezett, és tudtam, hogy kell lenni valami más megoldásnak. Ekkor kezdtem megismerkedni a holisztikus szemléletű alternatív gyógyászattal. Amint elkezdtem követni az alternatív orvosok tanácsait, szinte heteken belül jelentős mértékben javult a fizikai erőnlétem, s már tudtam, hogy a bajokra a megoldás kulcsa valahol errefelé keresendő. Első lépésben nagydózisú vitaminokat kezdtem fogyasztani, s egyidejűleg béltisztító kúrára fogtam magam, hogy felszabadítsam az immunrendszerem lekötött erőit. Aztán a húst hússal diétámat formáltam át, s jó egy évig csak nyers bio-zöldséget fogyasztottam ebédre. A fizikai erőnlétem felerősödése mellett észre kellett vennem, hogy egyre több olyan gondolat kezd megjelenni az elmémben, melyekkel korábban nem foglalkoztam, vagy tudatosan elvetettem. Így kezdett el valami legbelül mozgatni a spiritualitás felé, s én hagytam. Kezdtem hallgatni egy belső hangra, mely egyre nagyobb erővel vette át életem irányítását a tudatos énemtől, melyről korábban úgy véltem, hogy csak az van, csak az képes irányítani és megvédeni a modern világ dzsungelében. Elkezdtem gyakorolni egy kínai mester QiGong, energiamanipulációs technikáját, amely különleges élményekkel, tapasztalatokkal szolgált. Eleinte félelmetes állapotokon mentem keresztül, miközben egyre erősödött bennem a belső hang, de valahol legbelül teljes bizalmat éreztem iránta. Hagytam hát, hogy vezessen, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy olyan jógagyakorlatokat végzek, melyeket soha, sehol nem láttam, vagy, ha mégis, úgy nem emlékeztem rá. Az is feltűnt, hogy ez a hatalmas erejű belső hang mintegy tudja minden bajomat, és azt is, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy korrigáljam. A mozdulataim, melyeket nem a tudatos elmém tervezett, mind-mind sérült izomzatom és ízületeim gyógyítására irányultak, és hamarosan rávezettek olyan okokra, melyeket korábban nem is sejtettem.

Az idő múlásával a gondolkodásom is teljesen megváltozott. Egyre inkább úgy láttam, hogy a feje tetejére van állítva a világ, és mindent pont fordítva csinálunk, mint kellene ahhoz, hogy céljainkat elérjük. A munkámmal kapcsolatban egyre bizonyosabb lettem abban, hogy a megoldás nem az, hogy kiirtsuk a burjánzó sejteket, akár műtéti, akár kémiai, akár sugárterápiás módszerekkel. Megértettem, hogy a szervezetünk egy komplex egyensúlyi rendszer, és a külső behatások ellen teljes erővel védekezik. Ezért is tapasztaljuk, hogy a rákos sejtek rezisztenciát alakítanak ki a kemoterápiás szerekkel és a besugárzással szemben, s ha kell, még agresszívebben szaporodó sejtekké transzformálódnak. Olvasmányaimból azt is kiszűrtem, hogy azok a fehérjék, melyeket kineveztek rákkeltőnek (azaz onkogénnek), rendelkeznek a sejtburjánzást gátló funkciókkal is. Kiiktatásuk tehát nem fogja megoldani a problémát. Ugyanígy megértettem azt is, hogy maguk a rákos sejtek sem ellenségeink. Mi több, a rákos folyamatokat felfoghatjuk úgy is, mint az emberi evolúció részét. Végső elemzésben a rák se nem jó, se nem rossz. Rossznak ítéljük, mert elveheti tőlünk az életünket. De ha meggondoljuk, hogy a rák egy figyelmeztetés, hogy olyan életet élünk, melyből teljességgel hiányzik az élmény, az öröm, s hogy ez igazából nem is a mi életünk, hanem inkább egy hamis bűvészmutatvány, mellyel folyamatosan kápráztatjuk a többi embert és magunkat is, csak hogy elfogadjanak, vagy épp, hogy látszólag fölébük kerekedjünk – mert akkor ideig-óráig kénytelenek minket elfogadni –, akkor a rák a segítőnk lehet abban, hogy megtaláljuk igazi énünket, s újra harmóniába kerüljünk természetes emberi mivoltunkkal, egyediségünkkel.

Ezekben az utolsó New Orleans-i éveimben az egyensúly fogalma hatalmas erővel vette be magát az agyamba. Szinte kalapált a fejemben ez a szó, mintha ez lenne a kulcsa mindennek. Érdekességként megjegyzem, hogy a 14 és fél év alatt, melyet New Orleansban töltöttem, szinte minden munkanapon be kellett ülnöm a mérlegszobába, ahol egy nagy pontosságú mikromérlegen kellett néhány mikro-gramm anyagot kimérnem a munkatársaimnak. Még azok is engem kértek meg, akik tudták hogyan kell kezelni a mérleget. Később, amikor megértettem az életünk metaforikus jellegét, akkor világosodott meg előttem, hogy mi volt a tanítás e kényszerhelyzetben. Az egyensúly szó angolul: “balance”, s a mérleget ugyanezzel a szóval illetik. Ott volt előttem a titok kulcsa mindig, csak meg kellett érteni a kényszerhelyzet üzenetét. Az egyensúly szó mellett a másik fontos fogalom a “megelőzés” volt, mely nap, mint nap eszembe ötlött. Ezek után azt éreztem, hogy a kemoterápiával foglalkozó vegyészhez már semmi közöm, s ismét hallgatva a belső hangra, 4 évvel ezelőtt visszatelepültem szülővárosomba, Gyulára. Talán nem lényegtelen, hogy 9 hónappal később a Katrina hurrikán hatására a Lake Pontchartrain vize elárasztotta New Orleans-t, és bűzös mocsártengerré alakította.

Azóta elsősorban magammal, és a daganatos betegségek megelőzésének lehetőségeivel foglalkozom. E két dolog nem áll olyan messze egymástól, mint ahogy első közelítésben gondolnánk. A delphoi jósda falán az állt: “gnothi seauton”, azaz ismerd meg önmagad. S ehhez én még hozzátenném, hogy ismerd meg önmagad, és minden titok feltárul előtted.

A minap említettem valakinek, hogy miről fogok itt beszélni. Az illető mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte, hogy a rák valóban megelőzhető? Mondhatnám erre, hogy mindent lehet, csak akarni kell. De úgy vélem, helyénvalóbb, ha erre a kérdésre egy kérdéssel válaszolok: Vajon meghalljuk-e azt a belső hangot, amikor szól hozzánk, és ha igen, akkor hajlandók vagyunk-e akár 180 fokos fordulatot tenni az életünkben, amikor ez a belső hang erre ösztökél? Ez az igazi kérdés ugyanis, s ha a válaszunk igen, akkor tényleg mindenre képesek vagyunk. A szervezetünk egy tökéletes öngyógyító rendszer. Ha megtisztítjuk a benne felhalmozódott méreganyagoktól, és megadjuk neki a szükséges tápanyagokat, akkor csodákra képes. S mint azt Marcus Aurelius már csaknem kétezer évvel ezelőtt megmondta, a csodák nem a valósággal szemben léteznek, hanem a valóságról alkotott képünkkel szemben.

De a kérdés továbbra is fennáll, hogy mi az oka a ráknak, és van-e egy olyan elem, melynek hiányában a rák kialakul, vagy melynek megléte megvéd minket e kórtól?

Otto Warburg erről úgy vélekedett, hogy ez az elem, az oxigén. Warburg 1931-ben Nobel-díjat kapott a rákos sejtek metabolizmusának vizsgálatában, és a sejtlégzésben résztvevő enzimek felderítésében szerzett érdemeiért. Munkásságáért 1944-ben újra Nobel-díjra jelölték. A rákkal kapcsolatos nézeteit utoljára 1966-ban Lindauban egy a Nobel-díjasok éves találkozóján tartott előadásában ismertette részletesen. Tudományos vizsgálódásai során Otto Warburg azt észlelte, hogy a rákos sejtek oxigén dús miliőben nem létképesek, de oxigénmentes, anaerob környezetben fermentáció révén képesek energiát nyerni glükózból, és szaporodni. Ezzel szemben a normál sejtjeink csak oxigén jelenlétében képesek fenntartani speciális differenciált karakterüket. E differenciáltság abban nyilvánul meg, hogy például a vese, a szív, a máj vagy az agyi idegsejtek, a neuronok egészen más funkciók ellátására specializálódtak, és az alakjuk is teljesen eltérő. E differenciáltság fenntartásának feltétele Warburg szerint az, hogy elegendő oxigén jusson el a sejtekhez. Ezt úgy jellemezte, hogy képzeljünk el egy pingpong labdát egy lejtőn, amelyet alulról oxigén árammal fújunk, hogy egyhelyben tartsuk. Amint az oxigénáram gyengül, a labda egyre mélyebbre ereszkedik, míg végül az oxigén teljes hiányában egy alacsonyabb rendű, un. de-differenciált létformába süllyed, mely a rákos sejtek jellegzetessége. A sejtek differenciált létezésének tehát az állandó oxigénellátás a feltétele. S itt megemlíteném a Nikken cég számos termékét. Mint tudjuk, az oxigénnel dúsított és mágnesezett Pimag víztől kezdve, a Body Energyser-en keresztül a Nikken összes mágneses termékéről kimutatható, hogy tágítják a hajszálereket, és szétbontják az összetapadt vörösvértesteket, lehetővé téve ez által a véráramlást a kapillárisokban és a szövetek jobb oxigén ellátását.

Mint tudjuk, az oxigént a vörösvértestekben lévő hemoglobin vas-3 ionja köti meg. Ha a hemoglobin vastartalma alacsony, a vér csak kevés oxigént tud szállítani a sejtekhez. A vashiányban szenvedők tudják, hogy gyakran hosszú hónapokig is fogyaszthatnak különböző vaskészítményeket, de a vas mégsem épül be a hemoglobinba. Egyebek között ebben lehet nagy segítség a Nikken Lactoferrin Gold készítménye, mely a vas ionok felszívódásában és transzportjában vesz részt. A Lactoferrin, mely az anyatej egyik fontos összetevője, emellett nagy segítője az immunrendszernek, mert védi a sejteket a baktériumoktól, vírusoktól, és a gombás fertőzésektől.

Az oxigént természetesen el kell juttatni a sejtek energiaközpontjába, a mitokondriumokba ahhoz, hogy a differenciált létezés fennmaradjon. Otto Warburg úgy találta, hogy egy eszenciális zsirsav, a lenmagban és chiában található alfa linolénsav fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Warburg eredményeit egy másik Nobel- díjas kutató, Szent-Györgyi Albert is megerősítette. Mi több, egy német vegyész-fiziológus, Dr. Johanna Budwig súlyos daganatos betegek százainak segítette a gyógyulását egy lenmagra alapozott diétával, melyet frissen őrölve tehéntúróval kevert. A túróban levő kéntartalmú fehérjékkel ugyanis a linolénsav egy olyan komplexet képez, mely még hatékonyabban juttatja el az oxigént a sejtek mitokondriumába. Dr. Budwig úgy gondolta, hogy ha újra elegendő oxigént juttat a daganatos betegek sejtjeihez, akkor azok képesek lesznek normalizálódni.

Ez a szemlélet pedig igen közel áll a keleti bölcsekéhez, akik a légzés fontosságát hirdették szinte minden betegségtől való megszabadulás eszközeként. Nemrégiben hazánkban járt egy kínai hölgy, aki un. Tao légzést tanított, mellyel kigyógyította magát többszörös áttétes daganatos betegségéből. A távol keleti kultúrákban, mint tudjuk, a lélegzet az őslényeggel való kapcsolatunkat jelenti. Egy kis szemantika: A német nyelvben a belégzés és kilégzés szavakban (einatmen, ausatmen) könnyen felismerhető az atman szó, mely szanszkrit eredetű, és jelentése a lélek, igazi én vagy őslényeg. A magyar lélegzet szóban is benne van a lélek szó, hisz a “g”, és a “k” hangok zöngés-zöngétlen párok. A keresztény kultúrában ez az őslényeg a szentlélek.

A mai világ emberére jellemző a felszínes légzés, melynek egyik oka lehet ösztönös védekezés a környezetünkben lévő ártalmas levegővel szemben. Ez azonban óhatatlanul oda vezet, hogy sejtjeink egy alacsonyabb rendű, anaerob létformára váltva elrákosodnak. A Nikken termékcsalád levegőtisztító berendezése nem csupán tiszta levegőt kínál otthonunkban, hanem negatív ionokat is generál, melyek általános hatása a stresszével ellentétes, és segíti a szervezetünk önregenerálódását. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a negatív ionok nem jók, s a pozitív ionok nem rosszak. Mindkettőnek megvan a maga szerepe életünkben. Jelenlegi életvitelünkben azonban a pozitív ionok felszaporodtak a kipufogógázok és az állandósult elektroszmog miatt, s így az egyensúly felborult, ami a magas vérnyomástól kezdve a feszült, stresszes idegállapot minden tünetét produkálja. Ez a felborult egyensúly hozható helyre azáltal, hogy a nyugtató, negatív ionokat behozzuk otthonunkba, melyeket egyébként csak a hegyekben, erdőkben, vízesések közelében élvezhetnénk.

Otto Warburg kutatásai arra is rámutattak, hogy a rákos sejtek környezete elsavasodik. Mi több, enyhén lúgos miliőben a rákos sejtek nem létképesek.

Warburg egyik munkatársa, Dr. Carl Reich az elsők között volt, akik felhívták a figyelmet arra, hogy a savasodás következtében a szervezetünk a csont kalcium tartalmát mozgósítja, hogy helyreállítsa a sav-bázis egyensúlyt, ami előbb-utóbb csontritkuláshoz, és a kalcium-források kimerüléséhez vezet. Itt ismét megállnék egy pillanatra, hogy méltassam a Nikken Osteodenx készítményét, melyet a kétszeres Nobel-díj-jelölt Dr. Narain Naidu fejlesztett ki, s mely kalcium étrend kiegészítővel együtt fogyasztva megoldással szolgál a kalcium csontba való visszaépítésének problémájára. Az elsavasodástól szintén óv minket a Nikken Jade Greenzymes készítménye, mely egyben különböző növényi enzimekkel is segíti szervezetünk optimális működését.

Ha már a táplálék kiegészítőknél járunk, meg kell említeni, hogy Otto Warburg úgy gondolta, hogy a rákos megbetegedések megelőzése érdekében nagy dózisú B vitaminokat kell beiktatnunk étrendünkbe. Ezek a vitaminok, mint a B2 (riboflavin) B3 (nikotinamid) B6 (pyridoxin), és a B12 (kobalamin) kofaktorként működnek azon enzimeknél, melyek az oxidatív energiatermelésben részt vesznek. Warburg úgy találta, hogy az energiatermelés az anaerob, fermentációs irányba tolódik, mely a rákos sejtek sajátja, ha nem állnak rendelkezésre ezek a vitaminok. Csaknem minden alternatív orvos megegyezik abban, hogy a hivatalos egészségügy által javasolt napi vitamin mennyiségének 10, 100, vagy olykor 1000-szeres mennyisége is szükséges lehet egyensúlyaink fenntartásához. Szent-Györgyi Albert és egy másik Nobel-díjas tudós, Linus Pauling például napi 10 g C vitamint fogyasztottak, és javasoltak mindenkinek a rákos megbetegedések elkerülése érdekében. Ez jórészt annak tudható be, hogy a táplálékaink vitamintartalma jó, ha egy negyede a néhány évtizeddel ezelőttinek. Én éveken át fogyasztottam ilyen nagydózisú vitaminokat, és csak jó tapasztalataim vannak. Mindazonáltal inkább javasolnám a természetes biozöldség, biogyümölcs koncentrátumok fogyasztását a szintetikus vitaminokkal szemben. Ilyen termék egyebek között a Ciaga is, mely számos olyan növényi antioxidáns flavonoidot is tartalmaz, melyek nélkülözhetetlenek a modern stresszes életvitel mellett.

Itt elidőznék egy néhány gondolat erejéig. A stressz az a szó, melyet manapság nincs is olyan ember, aki ne használna szinte minden nap. Ma már tudjuk, hogy a stressz szabadgyökök túltermeléséhez vezet, és azt is, hogy antioxidánsokkal némileg helyre lehet állítani a szervezet egyensúlyát. Fontos azonban megértenünk, hogy a szabadgyökök nem rosszak, és az antioxidánsok nem jók. Az életvitelünk az, amely felborítja az egyensúlyt, s ezért kell megfékezni a szabadgyököket, melyek amúgy az immunrendszerünk fontos eszközei a kórokozókkal szembeni védekezésben.

De mi is okozza a stresszt? A számtalan környezeti ártalom mellett úgy gondolom, érdemes kiemelni egy olyan stressz forrást, melyet könnyűszerrel kiiktathatunk életünkből. S ha ezt a forrást kordában tudjuk tartani, valószínűleg megfékezhetjük a látszólag kontrollálhatatlannak tűnő környezetszennyezést is. Ez pedig nem más, mint az ego, a hamis én, melyet a soha ki nem elégíthető vágyak hajtanak egyenesen az önmegsemmisítésbe. Az ego soha nem tud örülni annak, ami van. Amint elérte célját, például egy kis használt családi autót, máris nagyobb kell. És persze új, s hamarosan kettő egy családban, de feltétlenül nagyobb, mint a szomszédé. Az ego hajt minket olyan újabb és újabb célok felé, melyek egyre mélyebbre becsalnak bennünket az eladósodás mocsarába, s vele együtt olyan kényszerpályákra, ahonnan a hatalmas hangzavarban már aligha halljuk meg azt a halk belső hangot, melyre korábban már utaltam. E belső hang az igazi énünk hangja, a bennünk lakozó őslényegé, mely együtt lüktet a világegyetemmel. S mint ilyen, minden egyensúly központjának, a harmonikus létnek a hangja. Az egészséges élet feltétele, hogy e hangra figyeljünk, s merjük követni még akkor is, ha mindenki megpróbál minket lebeszélni erről. Ehhez természetesen erő és bátorság kell. Tehát kijelenthetem, hogy az egészséghez bátorságra is szükség van. S ha valaki a saját útját akarja járni, nehéz lenne jobb megélhetési lehetőséget találni, mint amit a Nikken és általában a multilevel marketing rendszer ajánl. Egyénre szabott, és mégis aki részt vállal benne, az a legmagasabb szintű közösségiségnek lesz részese. Ebben a rendszerben igazán csak az érvényesül, aki minden segítséget megad hálózatos partnereinek, s ez az együttműködés az egyik záloga a „differenciálódott sejtek” stabilitásának.

Visszatérnék még egy gondolat erejéig a légzés, és a lélek jelentőségéhez a rák és minden betegség megelőzése és gyógyítása kapcsán. A rák ugyanis csak annyiban tér el a többi betegségtől, hogy nem csak egy vagy két egyensúly megbomlása alakította ki, hanem több főbb egyensúly felborulásának a következménye. Ilyenformán a betegségek betegségének is nevezhetnénk, s talán még az a legfőbb különbség a többi kórhoz képest, hogy akit daganatos betegséggel diagnosztizáltak, annak már csak úgy van igazán esélye a túlélésre, ha 180-fokos fordulatot vesz, s újratervezi az egész életét. Ehhez szintén bátorság kell, s a bátorsághoz erő. Az erő pedig mindig ott volt bennünk. Forrása a lélek, a lélegzet, az igazi énünk, melynek megismerése a szabadságunk záloga. E megismeréshez vezető úton mindenki csak egyedül jár, bár használhatunk hasonló technikákat. Nem véletlen, hogy a legtöbb ősi technika mind a légzésre való figyelem-összpontosításon alapul. Ezeket a gyakorlatokat meditációs gyakorlatoknak is nevezik, melyekről annyit érdemes tudni, hogy nem a gondolkodásról, morfondírozásról szólnak. A meditáció a teljes gondolattalanság állapotának elérése, ahol megtapasztalható az igazi énünk, mely nem más, mint maga a Teremtő. Többféle szóval megpróbálták már az emberek leírni ezt a tapasztalást, de évezredek óta sikertelenül. Nem véletlen, hogy minden nagyobb vallás azt mondja, hogy ne használd az Isten, Jahve, vagy Tao szavakat. A bölcsek megértették, hogy ez az élmény nem irható le szavakkal, nem konceptualizálható. Túl van az elmén, melynek fogalmai a téglák, s elméletei a falak abban a labirintusban, melyben az emberiség évezredek óta bolyong.

A bennünk rejlő hatalmas potenciál és az elme korlátozottsága közötti kontrasztot gyönyörűen mutatta meg Akira Kurosava a Derszu Uzala című filmjének egyik jelenetében. A szibériai tundrán éjszaka, hóviharban eltéved egy expedíció, akik között földmérő szakemberek is vannak. A biztos fagyhalál vár rájuk. Szerencséjük azonban útjukba sodorta Derszut, a nanáj vadászt, aki elvezeti őket a novoszibirszki vasúti sínekhez. Derszu azonban otthagyja őket, és nekiindul a tajgának a hóviharos éjszakában. A sínek a korlátozott elme, míg Derszu, a szabad, természeti ember, akit a hatodik érzéke vezérel. A meditáció egy olyan eszköz, melynek segítségével újra kapcsolatba kerülhetünk ezzel a mindnyájunkban benne szunnyadó természeti emberrel. S ez egyben a bennünk élő isteni, az a mindentudó, aki a kineziológiai tesztekben megmondja, melyik vizet igyuk, s milyen a jó levegő. Mindannyian az elme korlátai között élünk, s ezért is döbbenünk meg annyira, amikor egy szemvillanás alatt megváltozik a stabilitásunk mindössze két korty optimalizált Pimag víz elfogyasztása után. Sokan azon vannak fennakadva, hogy hogyan történhetett ilyen jelentős változás a pillanatok törtrésze alatt. Az elme teremtette az időt, és amihez nem kell idő, azt fel sem tudja fogni. S mi az elme foglyai vagyunk. Az elméé, mely nem más, mint egy program egy számítógépben. De mi nem vagyunk azonosak ezzel a programmal, és magával a számítógéppel sem. Mi azok vagyunk, akik képesek megalkotni e berendezést. Az elme az ego, a hamis én eszköze, és mozgástere az ismert birodalmára korlátozott. Ha a tudomány mai állása szerint például egy daganatos betegségtípus gyógyíthatatlan, akkor az elme programjába ez kerül, s ezt végre is fogja hajtani. Aki azonban vállalja Derszu útjait az ismeretlenbe, az túljuthat az elmén, és mozgósíthatja az igazi énjét, mely végtelen potenciállal bír. És ezek azok az emberek, akiknél az ún. „spontán remisszió” bekövetkezik, mellyel a tudományos elme semmit sem tud kezdeni, s többnyire kijelenti, hogy téves volt a diagnózis. A megoldás a problémákra azonban sosem a nagy statisztikai valószínűségekben, hanem mindig az anomáliákban rejlik. Ha egy betegségben ezerből 999-en biztosan meghalnak, az elme garantáltan erre a 999-re koncentrál. A titok kulcsa azonban az egyetlen túlélő személyes történetében rejlik, s biztosra vehető, hogy az illető megtalálta önmagában ezt a végtelen gyógyító potenciált, még ha nem is tudatosan.

A meditáció egy tudatos technika arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a bennünk lakozó istenivel, az Alkotóval azáltal, hogy lecsendesíti örökkön pörgő gondolatainkat. Buddha azt tanította, hogy “az vagy, amit gondolsz”. Aki képes megfékezni a gondolatok vadlovait, az szekerébe foghatja őket, és megtapasztalhatja, hogy a világát ő teremti olyannak, amilyen, és elsősorban is csak ő változtathatja meg. Nem pedig “ők”. Amíg az ember mástól várja a megváltást, mint például az orvosoktól vagy a politikusoktól, addig biztosan tudhatja, hogy az elme labirintusában bolyong. De mindig van kiút. A meditációt bárki elkezdheti, s mennél korábban teszi, annál biztosabb, hogy még időben és tisztán hallhatóan megjelenik számára az egyensúly, a harmónia hangja. S a rák és minden betegség megelőzésének, valamint az egészséges életnek is a harmonikus együttlétezés a titka mind a természettel, mind pedig embertársainkkal.

Az egészség szóval kapcsolatban egyébként megmutatkozik a magyar nyelv különleges kifejező ereje. Tövét képezi az „egész” szó. Az egészséghez az egész teljes elfogadására van szükség. A kirekesztés, megosztás az egészség ellentétét, azaz betegséget szül. Erre figyelmeztet a bibliai bölcsesség: ne ítélj. A világegyetem egységét jóra és rosszra bontva, csak az ún. „jót” támogatva máris felborítottuk az egyensúlyt. Ahogy Arisztotelész mondta “a létezés létezik”, azaz ami van, az van, az van, és ez megkérdőjelezhetetlen.

A legelfogadhatatlanabb létezők elfogadására egy gyönyörű példát kínál Tolkien a Gyűrűk Ura című regényében. Gollum, aki már sihederként testvérgyilkosságot követ el, egész életében a kapzsiság, irigység, és sunyi, gyilkos gyűlölet megtestesítője. A gyűrű bűvkörében élő Gollum egyértelműen veszélyezteti a Tündék, Gandalf és Frodo küldetését, hogy megsemmisítsék a gyűrűt, mely minden bajok nyilvánvaló forrása. A Tündék többször elfogják Gollumot, és ki is végeznék, de Gandalf bölcsessége megóvja a nyomorultat. Gandalf sem tudja a jövőt, de végtelen bölcsessége azt súgja neki, hogy Gollum van, és nem véletlenül van mindig ott, ahol a gyűrű. Gollum tehát végig kíséri Frodot útján az Orodruin tűzkatlanjához. De mire odaér, Frodo már annyira a gyűrű rabjává válik, hogy képtelen megszabadulni tőle. S ekkor Gollum leharapja a gyűrűt Frodó ujjával együtt, és elveszítve egyensúlyát belezuhan a forró lávába a gyűrűvel együtt. Pozitív hősünk tehát soha nem tudta volna végrehajtani hőstettét e nyomorult tömeggyilkos aljas agressziója nélkül. Ez a gyönyörű irodalmi példa álljon a szemünk előtt, amikor nem értjük, hogy kinek mi a szerepe az életünkben. Elég, ha megértjük, hogy mindennek és mindenkinek egyaránt fontos szerepe van a világegyetem összhangjában, még akkor is, ha azt a szűklátókörű elménk képtelen elfogadni. A másik ember olyanságának el nem fogadása nem változtatja meg a másik embert, de előbb-utóbb gyűlöletet, haragot szül. A tibeti hagyományok szerint pedig a rákos betegségek egyik fő oka a hosszan, a lélek mélyén őrzött harag.

A rák megelőzhetőségével kapcsolatban záró gondolatként szeretném Rousseau-t idézni, aki azt javasolta, hogy menjünk: “Vissza a természetbe”. Noha ezt nem könnyű megvalósítani, a Nikken segítségével a friss hegyi levegőt, a föld mélyéről előbúvó patakok tiszta vizét és a Föld mágneses erejét mindannyian bevihetjük az otthonunkba.

Előadás a Flavantic Egészségvédő Klub konferenciáján (2009)

Úgy tíz nappal ezelőtt Böbe felkért, hogy tartsak egy előadást az antioxidánsokkal foglalkozó konferencián, melyet ő szervez. Mint ahogy egy korábbi felkérésénél is, először ellenkeztem, mert úgy éreztem, nem vagyok tudományos szaktekintély e témában (sem). Aztán Böbe elmondta, hogy ő csupán arra kíváncsi, hogy milyen gondolatok ébrednek bennem e téma kapcsán. A következőkben ezeket a gondolatokat fogom elmondani.

Az a tény, hogy az antioxidánsokkal kapcsolatban ez a kongresszus zajlik, arra enged következtetni, hogy komoly tudományos igény lépett fel e természetes anyagok hatásmechanizmusának megértése iránt. A délelőtt folyamán hallottunk is egy néhány igényes beszámolót. És szükségünk is van ezekre a tudományos alapossággal rendszerezett prezentációkra, hisz mindnyájan tudjuk, hogy a növényi eredetű antioxidáns koncentrátumokban komoly gyógyító erő rejtezik. Azt is tudjuk azonban, hogy gyógyhatásról csak akkor beszélhetünk abban a társadalmi rendben, melyben élünk, ha ezt tudományos pontossággal, lehetőleg klinikai kísérletekben igazoltuk. Akár beismerjük, akár nem, tudjuk, hogy ilyen kísérletek hiányában bármely táplálék kiegészítőket forgalmazó céget büntetések által könnyen tönkre lehet tenni. Az pedig teljesen lehetetlen, hogy ilyen kis cégek klinikai teszteket kezdjenek. Kirajzolódik tehát a kép, hogy van egy egészségügyi intézményrendszer, és a mögötte álló szilárd hatalmi gépezet, mellyel szemben áll az alternatív orvosok, természetgyógyászok és táltosok lelkes csapata. Mert nézzünk szembe a tényekkel. Hiába rejtezkedünk, azok, akik a természetgyógyászok csapatában vannak, többnyire pont az ellenkező tanácsokkal látják el pácienseiket, mint a hivatalos orvosok csapata. És a Tudományos Akadémia bíráskodásával elkezdődik a focimeccs. Természetesen az egészségügyiek a pályaválasztók, és stoplis futballcipőben lépnek pályára. Az ellenfél csak úgy mezítlábasan. És az is természetes, hogy a pályát a meccs előtt alaposan fellocsolták.

Ezt az egészet csak azért gondoltam szükségesnek feltárni, hogy lássuk a tudományos szándékaink korlátait. A szabályokat az erősek oldalán írják, és mindig lehet olyan kritériumot állítani tisztán tudományos alapon és természetesen az adófizetők biztonságának védelmében, melyek lehetetlenné teszik az egészséget segítő ártalmatlan, de annál hasznosabb növényi hatóanyagok forgalmazását. A hatalmi gépezet egyetlen tollvonással lesöpörheti az összes tudományos eredményt, mi több, ha kell, klinikai teszteket hajtanak végre, hogy diszkreditálják ezeket az eredményeket. Ez messze nem csupán feltételezés. Számos vitamin hatásosságát sikerült így diszkreditálni, és természetesen ezek az eredmények azonnal a legszélesebb körű sajtóvisszhangot is megkapták.

A fentiekből úgy tűnhet, hogy van itt egy külső hatalom, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyedüli választásunk a szike, vagy a gyógyszerfüggőség legyen. Nos, ez a hatalom valóban létezik, de nem igazán külső. Ez a hatalom ugyanis nem más, mint az itt élő emberek kollektív tudatalattijának kivetülése, manifesztálódása. Az emberek többsége mondhatja, hogy ő nem akar ilyen intézményrendszert fenntartani. De ezek csak üres szavak. A valóságunkat a tudatalatti félelmeink irányítják, és teljesen mindegy, hogy a szánk mit csacsog. A valóság az, hogy nincs is értelme annak, hogy egy egészségügyi intézményrendszertől várjuk a gyógyulásunkat. Az egészségünk ügye ugyanis természeténél fogva magánügy, és nem delegálható. Sosem az orvos vagy a természetgyógyász gyógyítja meg a beteget. Ők csak tanácsadók. Egyedül mi vagyunk képesek meggyógyítani saját magunkat. Ehhez azonban bátorságra van szükség. A rendelkezésünkre álló, gyakran ellentétes információk sokaságából ki kell választanunk azt, amiben a leginkább megbízunk. És e döntésért vállalnunk kell a felelősséget. Ezek az első lépések a gyógyulás útján. Nem pedig az, amit csinálunk, hogy egy életen át mérgezzük, öljük magunkat, és utána az egészségünket egy ún. szaktekintély tanácsaira bízva azt reméljük, hogy meggyógyulunk, hogy azután ott folytathassuk tovább, ahol abbahagytuk. Akár tetszik, akár nem, ez a paradigma van az átlagember tudatalattijába mélyen beégetve, és ez tartja fenn egy olyan intézményrendszer működését, mely természeténél fogva nem képes ellátni a megbízatását.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy hogyan lehet képes eligazodni egy laikus az ellentmondó információk özönében. Elsősorban is érdemes megismerkednie az összes rendelkezésre álló lehetőséggel, ami a gyógyulásához vezethet. Egészen a csömörig. (Ennyit csak megér az egészségünk!) Ezután pedig érdemes visszavonulni a belső csendünkbe, és akár hetekig „inkubálni” az ismereteket. A belső csend megteremtése nem oly egyszerű a mai zajos világban. A legjobb, ha naponta eltöltünk néhány órát a természetben, s nem gondolunk semmire. Kiváltképp nem arra a problémára, melyen dolgozunk. A megoldást ugyanis agyunk nem-tudatos zónája fogja megadni, és a tudatos elemzés ebbe csak belezavar. Mi több, a tudatos elménk része a problémának, nem pedig megoldója. A megoldás ennél jóval mélyebbről jön, ha jön, és általában egy határozott meggyőződés formájában, erős érzelmi töltéssel érkezik, és többnyire pont az ellenkezője annak, amit orvosunk, és környezetünk sugall. Akinek van bátorsága követni ezt a belső sugallatot, annak az esélyei nagyságrendekkel javulnak. Ehhez természetesen bátorságra és kitartásra van szükség, ami ritka kincs. Ezért is ritka az ún. spontán remisszió a daganatos megbetegedéseknél.

Az eddigiekből nyilván látszik, hogy nézetem szerint ahhoz, hogy a természetes eredetű táplálék kiegészítőkkel segíteni tudjunk embertársainkon, legfontosabb lenne átírni azt a tudatalatti kódot, mely bármely pillanatban lehetetlenné teheti e termékek hozzáférhetőségét. Szándékosan használtam a táplálék kiegészítő szót, mert itt többről van szó, mint antioxidánsokról. Mi több, maguk az antioxidánsok, melyekkel e konferencia foglalkozik, sem csupán antioxidánsok. Vegyük például a resveratrolt. Két izomerje van, a cisz, és a transz. Az utóbbi, azaz a transz-resveratrol talán az egyik legpotensebb ismert növényi hatóanyag. Ez egy polifenol típusú antioxidáns, mely főként a piros szőlő héjában található, és igen alaposan vizsgálták a fiziológiás hatásait, mert ezt tartották felelősnek az ún. francia paradoxonért. A franciák ugyanis szeretik a koleszterinben gazdag, zsíros ételeket, de a szívinfarktus ehhez képest igen ritka. Tudták azonban, hogy jelentős mennyiségű vörösbort fogyaszt az átlag francia, és meg is találták benne ezt a szívinfarktustól védő anyagot. Érthető okokból a boripar hatalmas tőkével támogatta az ilyen irányú tudományos vizsgálatokat. Megállapítást nyert, hogy a resveratrol védi a szívet, a májat, és a hasnyálmirigyet, rákellenes hatása van, csökkenti az ízületi gyulladást, növeli az energiaszintet, támogatja az immunrendszert, és nem utolsó sorban a rendszeres fogyasztása hosszú életet ígér. Kiderült ugyanis, hogy a resveratrol képes aktiválni az ún. sirtuin (silent information regulatory SIR) géneket, melyek aktiválódása 20-30%-kal is megnövelheti az életkort. Láthatjuk tehát, hogy ezek a növényi hatóanyagok nem egyszerűen csak antioxidánsként működnek, hanem több szinten is hatással vannak a szervezet működésére. Azt is érdemes kihangsúlyozni, hogy antioxidáns létére stimulálja az immunrendszert, holott a fehérvérsejtek fő fegyverei a betolakodó testidegen anyagok ellen épp azok a szabadgyökök, melyeket a resveratrol oly hatékonyan képes semlegesíteni. Hasonlóképpen, serkenti a szív érhálózatának kiépülését, de gátolja a daganatok neovaszkularizációját, azaz új erek kiépülését.

Hasonló dolgokat mondhatunk el a zöld tea egyik fő összetevőjéről, az epigallokatekin gallátról (EGCG), mely nem csupán antioxidáns, hanem számos enzim gátlója is. Jelenleg hozzáférhető zöld tea formájában, zöld tea kivonat formájában és tisztán. Én a természetes verziót fogyasztanám. A koncentrálás és tisztítás folyamata mindig “szennyezheti” az eredeti hatást, melyet a több komponens együtthatása eredményez.

Azért hoztam fel ezt a példát, hogy lássuk: mérhetjük az antioxidáns készítményeink ORAC (oxygen radical absorbance capacity) értékét, de ez vajmi kevés információval fog szolgálni a fiziológiás hatékonyságáról. A mérési módszerekben rejlő hiányosságokról nem is beszélve.

A következőkben szeretnék elmondani néhány gondolatot a hiánybetegségekről. Egyes nézetek szerint minden betegség végső soron hiánybetegség, melyek elsősorban vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális aminosavak vagy zsírsavak hiányából fakadnak. Ismert, hogy a C vitamin hiányában skorbut jelentkezik, vagy a B1 vitamin hiányában beri-beri. Dr. Hans Nieper egészen odáig elment, hogy a rákot is vitaminhiányként tételezte. Szerinte az általa B17 vitaminnak elnevezett Laetril, vagy amigdalin kis mennyiségének folytonos fogyasztása meggátolná a daganatos sejtek elburjánzását. Ezt az anyagot a barackmag, keserű mandula, vagy épp a vicc szerint is okosító almamag tartalmazza jelentős koncentrációban. Én úgy vélem, hogy a daganatos megbetegedések kifejlődéséhez többféle fontos tápanyag hosszan tartó hiánya szükséges. E nézetek eltérhetnek, de az nagyon valószínű, hogy az anyag szintjén a betegségek mögött valaminek a hiánya áll. Akik természetgyógyászattal foglalkoznak, azok előszeretettel idézik e szövegkörnyezetben a magyar nyelv kifejező erejét. Az egészség szavunk tövét ugyanis az „egész” szó képezi. Egészséges tehát az, aki az egészet hordozza, s ha bármi ebből a teljességből hiányzik, az előbb-utóbb betegségtüneteket produkál.

Az én nézeteim szerint minden betegség végső oka mentális, s ami az anyag szintjén úgy jelenik meg, mint hiány, az egy mentális szinten végrehajtott kirekesztés következménye. A kirekesztés pedig az azonosítás folyamatában jön létre, szinte észrevétlenül. Amint bármivel azonosítjuk magunkat, máris kirekesztünk magunkból minden mást. Mindent, ami nem az, amivel azonosultunk. És ez az azonosítási folyamat szintén észrevétlenül zajlik. Még meg sem születtünk, s már elkezdődik. Manapság már a legtöbb szülő tudja például, hogy fiú vagy leánygyermeke lesz, még mielőtt megszületett, s ennek megfelelő ruhácskával várják az új jövevényt. S a kisfiúnak aligha kerül baba a játékai közé, amint cseperedik, és a cipője sem lesz rózsaszín és a nadrágja sem lila. Még alig néhány éves, és már tudja, hogy ő kisfiú, és nem kislány. Még néhány év, és még jobban tudja, hogy ő fiú, sőt, már azt is megtanulta, hogy a lányok még focizni sem tudnak, és mindenen elsírják magukat. Aztán később még az is kiderül, hogy szívesen átengedik magukat az érzelmeiknek, és a logika a legkevésbé sem fontos számukra az életben való eligazodáshoz. És ez az azonosítási folyamat párosul a megfelelő táplálkozási szokásokkal. A fiúk öntudatlanul is vonzódni fognak a férfias viselkedésmintákat támogató ételekhez, melyek valószínűleg növelik a tesztoszteron/ösztrogén arányt a szervezetükben. Nem gondolom, hogy a férfiasságtudat bajnokával könnyű megetetni a szója fasírtot vagy a tofut. Hasonlóan a nőiség viselkedésmintáinak megfelelni vágyó leányok is elsősorban olyan ételekhez fognak vonzódni, melyek az ösztrogén jelentős túlsúlyához vezetnek a tesztoszteronhoz képest. Mondhatjuk, hogy ez egy természetes folyamat, hisz így lettünk megteremtve. Tudnunk kell azonban, hogy mindnyájunkban benne van a teljesség. Nőben a férfi, és férfiban a nő. Mint ahogy két agyféltekénk van. A bal a racionális, logikus, küzdő, törekvő, férfias karakteré, míg a jobb a befogadó, érző, intuitív nőies karakteré. Ahhoz, hogy az ember kibontakoztathassa a maga teljességét, mindkettőre szüksége van, csakúgy, mint testének jobb és bal oldalára az egyensúlyi létezéshez, a stabilitáshoz. A túlzott azonosságtudat az egyik nemmel az emberiség felének a kirekesztését eredményezheti, s az így fellépő hiánybetegségek száma jelentős, és súlyossága függ az azonosságtudat és kirekesztés mértékétől. Ez persze csak a kezdet. Ott van például a család. A családdal való szélsőséges azonosulás legfeljebb egy-két barátot fogad be. Mindenki mást kirekeszt. És ott van a szakma, mint például az értelmiségi, vagy melós. No meg a Fradi, vagy manapság inkább a Manchester United. Újabb azonosulások, újabb kirekesztések. Aztán ott van a nemzet-tudat. Szélsőséges azonosulás egy adott nemzettel észrevétlenül más népek kirekesztéséhez vezethet. És akkor még nem is beszéltem a más vallásúakról, más politikai pártot támogatókról, vagy más kultúrkörhöz tartozókról. De a világpolgár sem mentes a kirekesztéstől. Hisz ő is csak ember! S a csótányok máris kint rekedtek a teljességből. És akkor mi van, mondhatjuk cinikusan, nem is sejtvén, hogy a csótányok kitinpáncéljából előállított chitosan hány japán életét mentette meg az atombomba radioaktív sugárzásától.

De mit tehetünk? Ilyennek születtünk. Fiúnak, lánynak, kereszténynek, zsidónak, magyarnak, romának. És ezzel nincs is semmi baj. Fontos azonban megértenünk, hogy a szélsőséges azonosságtudat magában hordozza a viszály veszélyét. Ennek ellensúlyozására az egységtudatot használhatjuk, mely szintén bennünk lakozik, csak gyakran elnyomva. Helyreállíthatjuk azonban az egyensúlyt, ha eljátszunk olykor-olykor a gondolattal, hogy milyen lenne valaki más bőrében. Mondjuk egy lányéban, cigányéban, zsidóéban, vagy épp egy kivert kutyáéban. Ha csak néha megállunk egy percre, s minden nap csak erre az egy percre valaki más bőrébe bújunk, máris azt fogjuk érezni, hogy enyhül a ránk húzott szerep szorítása, s a tüdőnkbe is több levegő fér. S talán még a tér is megnyílik köröttünk. Mert ne feledjük, hogy ami kinn, az benn. Aki benn teret ad a másságnak, az kinn is teret nyer.

De van egy másik érdekes játék, mellyel próbálkozhatunk, hogy visszanyerjük a teljességünket, s vele egészségünket. Ez egy ősi módszer, melyet máig használnak a távol keleti lélek-gyógyításban. Egyedül is végezhető, de párban sokkal érdekesebb. Az egyik személy felteszi a kérdést, hogy “Ki vagy te?”, s a másik azonnal válaszol azzal, ami spontán az eszébe jut. Gondolkodni nem szabad a válaszon, azaz nem érdemes, hisz épp a spontaneitás az, mely a gyógyulást jelentő felismeréshez vezethet. E játék körülbelül így zajlik:

Ki vagy te?
Kutya.
Ki vagy te?
Zsinór.
Ki vagy te?
Lila.
Ki vagy te?
Cipó.
Ki vagy te?
Pakisztán
Ki vagy te?
Hóember.
Ki vagy te?
Vérrög.

(S ha egy ilyen gondolathoz még valami erős érzelem is társul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes valamivel több omega-3 olajat fogyasztanunk, mely véralvadásgátló prosztaciklin alapanyaga. Vagy épp resveratrolt, mely meggátolja a vérlemezkék összetapadását.)

És így tovább... A végén az ember ráébred, hogy ő maga a mindenség. Nem azonos semmivel, és mégis mindennel azonos. És ez a felismerés egy hatalmas lépés a kirekesztés következtében fellépő hiánybetegségek megelőzésére, gyógyítására. Az ilyen ember ösztönösen tudni fogja, milyen táplálékra, vagy kiegészítőre van épp szüksége.

Befejezésül elmondok egy indiai bölcseletet:

Séta közben a tanítvány megkérdezi a mestert: Mester, mi ugyanabban a világban élünk? Merthogy te annyira másként látsz mindent. Igen, felelte a mester. A különbség azonban az közöttünk, hogy te úgy látod, hogy te vagy a világmindenségben, én pedig úgy, hogy a világmindenség van bennem.

Köszönöm a figyelmet!