Header

KÖRKIRAKÓ


Körkirakó

A KÖRKIRAKÓ című rendhagyó önéletrajzi könyvemben életem azon eseményeit vettem górcső alá (kendőzetlen őszinteséggel, mert csak így érdemes szembenézni önmagunkkal), amelyek visszatekintve tanulságokkal szolgáltak számomra, és úgy érzem, hogy mindenkinek segítséget tudnak nyújtani, aki szeretné megérteni, hogy mikor, mi, miért történt vele.

A könyv végigvezeti az olvasót, amint egy idealista, ártatlan kisgyermekből a 60-as, 70-es évek korszellemének és a gyermekkori élményeknek a hatására materialista, racionális felnőtté váltam. Szerencsére valahol legbelül megőriztem magamban azt a gyermekkori álmot, hogy az embereken szeretnék segíteni. Ennek megfelelően a vegyész szakmát választottam, azon belül is a gyógyszerkutatást. Ez a szakma azonban teljes mértékben az anyag kutatásával foglalkozik az emberi testben, tudomást sem véve a lélekről. Ráadásul pályám kezdetén egy szélsőségesen materialista, objektivista filozófia ragadott magával, amely a racionalitást mindenek fölé helyezte. Ezzel ideiglenesen feloldotta bennem az élet értelmével kapcsolatos akkori bizonytalanságaimat, és világos célokat adott kutatói pályámnak.

A szegedi József Attila Tudományegyetem elvégzése után 10 évig Budapesten a Gyógyszerkutató Intézetben dolgoztam, majd a doktorim megvédését követően lehetőséget kaptam, hogy próbára tegyem a képességeimet az „ígéret földjén”, az USA-ban. Így kerültem New Orleansba, egy Nobel-díjas professzor, Andrew V. Schally, rákkutató csoportjába. Itt 14 és fél évet töltöttem. Szerettem a munkámat, élveztem az új kihívásokat, és komoly tudományos sikereket értem el. Az erről az időszakról szóló fejezetekben egyebek között az olvasó megismerkedhet egy Nobel-díjas professzor rákkutató intézetében zajló gyógyszerfejlesztési folyamatokkal. A New Orleansban töltött évek alatt beilleszkedtem az amerikai életformába, és eszembe sem jutott, hogy visszatérjek Magyarországra, ahol ilyen volumenű kutatásokban sosem lehetett volna részem. Nem is beszélve arról a különleges hangulatról, melyet a jazz e déli fellegvára áraszt magából. A könyvben található „Nawlins a bohém” című fejezet ebbe a különleges miliőbe varázsolja az olvasót.

A sorsunk azonban időnként érdekes fordulatokat vesz.

Egyszer csak, 13 év eltelte után, egy számomra megoldhatatlannak tűnő élethelyzetben megfordult velem a világ, és történt egy olyan esemény, amit én – jobb híján – megvilágosodásnak nevezek, és néhány hónap leforgása alatt a materialista, objektivista gyógyszerkutatóból spirituális, az egészség megőrzését és az alternatív gyógymódokat előtérbe helyező emberré váltam. Ezek után úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm az eddigi pályámon, és hazatértem a szülővárosomba, Gyulára. Mindezt néhány hónappal professzori kinevezésem után és két évvel azt követően, hogy amerikai állampolgár lettem.

Mindig szerettem leírni a gondolataimat. Fiatal koromban versekbe szedve, később tudományos cikkekben, majd amikor megtörtént ez a csodálatos élmény az életemben, azt éreztem, hogy mindenkivel meg kell osztanom. Elkezdtem összerendezni az írásaimat, és úgy gondoltam, hogy a megvilágosodásom élményei állnak majd a tengelyében, és ennek kihangsúlyozásához a legjobb keretet életem története adhatja. Így született ez a rendhagyó önéletrajz.

A könyv kapható a gyulai IQ könyvesboltban, on-line az alábbi linken, vagy személyes kapcsolatfelvétellel a kise57@t-online.hu e-mail címen keresztül.

Online vásárlási lehetőség

Könyvem értékesítésében a Libri Online Könyváruház van segítségemre.

A könyv lapozható PDF formátumban ingyenesen is olvasható.

A kötetben számos helyen hivatkozok egy előadásomra, melynek címe: „Egy rákkutató vallomása” és az alábbi videoban hallgatható:

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

Előszó

E könyv egy rendhagyó önéletrajz. Az életem története egy különös esemény köré rendezve. 2003-ban, egy kora nyári napon ugyanis az a fura dolog történt, hogy hatalmas intenzitással a fejembe hasított egy gondolat. Nevezetesen az, hogy „MEGVILÁGOSODTAM”. Ez már magában is megdöbbentő volt, mert ez a fogalom sosem foglalkoztatott még az elvonatkoztatás szintjén sem, de most mintegy megéltem. Hangosan felkacagtam, miközben elemi erővel érintettek meg szokatlan és különleges gondolatok. Szavakkal leírhatatlan volt az öröm, mely szétáradt az egész testemben. Úgy éreztem, hogy megértettem az egész világegyetemet és ezt természetesen azonnal mindenkivel szerettem volna megosztani. Amikor egy barátomat felhívtam telefonon és lelkendezve meséltem e csodálatos élményről, csak azt tudta mondani, hogy: „Bárcsak ott lehettem volna veled akkor!” Nyilván magával ragadta a szavaimból áradó lelkesedés, de amikor elmondtam neki néhány gondolatot, melyek mélyen megérintettek, akkor már szívesen visszavonta volna, és hevesen hadarva vitatkozott minden kijelentésemmel. Oly hevesen, hogy még szóhoz sem tudtam jutni. Ez persze érthető is volt annak fényében, hogy mintegy húsz évvel azelőtt én adtam a kezébe Ayn Rand „Atlas Shrugged” című főművét. A szerző ebben bontja ki azt az objektivista filozófiát, mely meghatározta mindkettőnk életszemléletét. És most én olyanokat kezdtem mondani, amelyre egy kolleganőm hangosan, mély megdöbbenéssel felkiáltott: „Gyerekek, a Nagy Attila ezoterikus lett!” Mindig nagyon büszke voltam a szókincsemre, de ezt a szót nem ismertem. Szégyelltem megkérdezni, hogy az meg mi fán terem, de alig vártam, hogy otthon megnézhessem a szótárban. Amikor pedig a volt feleségemnek számoltam be élményemről és a gondolatokról, melyek elárasztották a fejemet, némi hitetlenséggel a hangjában csak annyit mondott, hogy a vallásos emberek azt az állapotot, melyről beszélek, a kegyelem szóval írják le. Mivel én inkább emlékeztettem az antikrisztusra, nem meglepő, hogy némi kétkedéssel fogadta beszámolómat. Amikor Erikának leírtam e-mailben néhány gondolatomat, azt mondta, hogy pont olyanokat mondok, mint Walsh a „Beszélgetések Istennel” című művében. Én ekkor hallottam először Walsh nevét. Persze tudjuk, hogy nincs új a Nap alatt, de ez mindenképpen érdekes volt. Az igazsághoz tartozik, hogy Erika olyanokat is mondott némely gondolatomra reagálva, hogy azért ezeket ne nagyon osszam meg akárkivel, mert még azt hiszik, megháborodtam.

Igen sokat gondolkodtam az elmúlt években azon, hogy vajon mikor kezdődött ez a folyamat, mert arra hamar rájöttem, hogy nem egy varázsütésre történt. Ahogy nyomoztam visszafele az időben, eljutottam egészen a gyermekkoromig, de később az is világossá vált, hogy ez az egész jóval korábban kezdődött.

A könyv címe is valahol erre a folyamatra utal és egyébként egy órával azelőtt jutott az eszembe, hogy e sorokat írom. „Körkirakó” lett a cím, mely egyben egy versem címe, és megtalálható a kötetben számos más vers és egyéb írás mellett. Érdekessége e versnek, hogy több mint húsz évvel azelőtt született, hogy „Végre összeraktam a sok-sok részletet…” Azaz megjelent a „Tenyeremen a mindenségben-fürdő egész…” Ez a vers olyan volt, mint egy ön-prófécia. Mintha valami legbelül már előre látta volna az egész életemet.

E könyv bemutatja az utat, mely eljuttatott a megvilágosodáshoz, s melyről az is kiderült, hogy ez csak a kezdet. Hívőknek és kétkedőknek egyaránt ajánlom, de főleg azoknak, akik elindultak az önismeret útján. És talán még inkább azoknak a keresőknek, akik már-már feladták a reményt.

Részlet a „Nawlins”, a bohém című fejezetből

Az USA-ban minden nagyvárosnak van egy vagy több beceneve. New York-ot például leginkább a Big Apple (Nagy Alma) néven ismerik, Chicago-t a Windy City (Szeles Város), vagy Denver-t a Mile-high City (Mérföld-magas Város) becenévvel illetik. New Orleans-nak, azaz Nawlins-nak, ahogy arrafelé kiejtik a nevét, számos beceneve terjedt el. Hívják Crescent City-nek (Félhold Város) –alapvetően a földrajzi fekvése alapján –, de a Big Easy (Nagy Laza) legalább annyira ismert. Ez nem csupán a Mississippi folyó lomha folyására utal, hanem inkább arra a lassú, nyugodt életvitelre, mely oly jellemző a déliekre, s amelyet el sem tudnának képzelni a Big Apple-ben nyüzsgő emberek. Hívják a várost a Big Easy-re rímelve Big Sleazy-nek (Nagy Mocskos) is, ami már kevésbé hízelgő, de van némi ok a rímelésre. Sokak szemében ugyanis a korrupció és a fertő, a mocsok jellemzi a várost, főleg a Mardi Gras ünnepségek alatt. Ilyenkor a Bourbon street-et ellepi megannyi szexuálisan aberrált és frusztrált tömeg. Főleg az USA azon részeiből érkeznek, ahol a szex igencsak tabu téma, és vallási vagy egyéb okokból meglehetősen elnyomott. Ami pedig a Mardi Gras alatt Nawlins-ban történik, az ott is marad. Annál is inkább, mert a több mint egy hétig tartó folyamatos másnaposság valószínűleg hosszabb emlékezet kihagyásoknak is alapjául szolgál.

Számomra azonban Nawlins inkább a bohém, mint a sleazy jelzőt hordozza, de ez valószínűleg a karakterem sajátossága miatt van.

Amint megvolt az autóm, hetente többször is ellátogattam a French Quarter-be, mely a város régi, zenés mulatóhelyekkel tarkított negyede. A turista-útikalauzok részletesen írnak az itt található híres helyekről, mint például a Preservation Hall, vagy a Maison Bourbon, így elsőként ezekbe látogattam. A Preservation Hall-ba ugyan nehezen lehetett bejutni, de amikor sikerült, nagyon élveztem a zenéjüket. A többi híres dzsesszklub viszont számomra nem okozott sok örömet. Egy pohár sör is túl drága volt nekem, és percenként rám akartak sózni még kettőt, vagy álljak tovább. Ez kiábrándított, úgyhogy addig keresgéltem, mígnem rábukkantam egy igazi gyöngyszemre, a 711 Bourbon street-re. Ebben a kis helyiségben egy öreg zongora állt mindjárt a bejáratnál, nehezítve a betérni vágyók útját. Különösen szűk volt a hely, amikor egy – talán még a zongoránál is idősebb –néger zenész ült mögötte. Egy ilyen alkalommal betértem, és senki nem zavarta meg a műélvezetemet még egy óra múlva sem, pedig egy pohár sörnél többet nem engedhettem meg magamnak ekkoriban. A műélvezetről a zongorista gondoskodott, akiről kiderült, hogy már több mint 86 éves. Al Broussard – akit úgy is aposztrofáltak, hogy a „Human Trumpet”, mert zongorázás közben a szájával trombitát utánzó hangokat képzett – lenyűgözött egyszerű, de csodálatos zenéjével. Hajlott kora ellenére annyi élet és energia sugárzott belőle, amikor zongorázott, hogy én magam is megfiatalodva tértem haza, valahányszor hallottam játszani. Ekkor vált világossá számomra, hogy New Orleansnak dzsesszből van a lelke…

Egy kis zene a „Nawlins a bohém” című fejezethez

Preservation Hall Jazz Band: „Tailgate Ramble”

Al Broussard, „the human trumpet”

Louis Armstrong, „Satchmo” Joe King Oliver zenekarában a „St. James Infirmary című számot adja elő

Oscar ’Papa’ Celestin: „Marie Laveau” the woodoo qeen

Alphonse Picou: „High Society”

Peter Bocage With His Creole Serenaders And The Love Jiles Orchestra

Peter Bocage With His Creole Serenaders And The Love Jiles Orchestra

B. B. King: „The Thrill Is Gone”

MILES DAVIS - Tomaas

John Coltraine: „My Favorite Things”

Ellis Marsalis: „ Do You Know What It Means To Miss New Orleans” a Heart Of Gold albumból

Nem hagyhatom ki a listából Kenny Holladay-t, aki hetente fellépett a Checkpoint Charley-ban, vagy a Dragon’s Den-ben. Sajnos kevés felvétel maradt róla. Sosem törekedett hírnévre.

Kenny Holladay: „As The Years Go Passing By”

A lista zárásához nehéz lenne illőbb számot találni, mint az Animals együttes „The House Of The Rising Sun” című alkotása. Annál is inkább, mert egy alkalommal Eric Burdon előadásában hallhattam a Tipitina’s-ban

Animals: The House Of The Rising Sun

Ebben a különleges háttérben éltem meg azt a varázslatos élményt, amit jobb híján a megvilágosodás szóval írtam le magamnak. A könyv számos fejezete ennek ismertetésével foglalkozik, és azt a tudást igyekszik átadni, mely egy magasabb szellemi szintről „töltődött le” számomra ekkortájt.

A „MEGVILÁGOSODÁS” című fejezetben részletesen leírom ezeket a megértéseket.

A „SPRING FOREST QiGong” című fejezetben az olvasó megismerkedhet ennek az ősi kínai energia manipulációs technikának a mentális, és fizikai egészségre gyakorolt pozitív hatásaival.

Egyik kedvenc fejezetem a könyvben, a „The Riddle of the Ring (A Gyűrű Talánya)”. Nem sokkal az után, hogy megvilágosodtam, amit úgy is fogalmazhatok, hogy a fejem tetejéről a talpamra álltam, harmadszor is elolvastam J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művét. Alig jutottam túl a kezdő versikén, a fejemben hallottam Tolkien hangját: „A versike egy talány, és a megfejtése maga a regény”. Szinte sokkolt ez az élmény, és a könyvet immár úgy olvastam, hogy megfejtsem a talányt. Ebben a fejezetben az olvasó megismerkedhet az én megfejtésemmel, és azzal a különös szemlélettel, ahogyan ez alkalommal olvastam e hatalmas horderejű művet.

Az „EGY KONDOR GYULÁN A KOSSUTH TÉREN” című fejezetben egy bölcs ecuadori indiánnal való nem mindennapi beszélgetésem részletei olvashatók.

A „FEHÉR KAUKÁZUSI” című írásomban az elfogadással kapcsolatos megértéseimet személyes élményekkel fűszerezve vetettem papírra.

Az „EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI” című írásomban a távol keleti Falun Dafa mozgalom kapcsán láttatom az elfogadásról kapott revelációimat.

„ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK” címmel az egészséges életmódról alkotott képemet ismertetem az olvasóval.

Említésre érdemes még az „EZO-TÉRBEN” című fejezet, melyben materiális szemlélettel nem értelmezhető élményeimet részletezem.

JÓ SZÓRAKOZÁST!